Hát én se vagyok ám normális. :D Megírtam az előző bejegyzést, aztán "vázlat" opcióban hagytam... grat Elza! :D Jólvanna, mentségemre szolgáljon, hogy el vagyok szokva a rendszertől! :D
   Megint zajlottak ám itt az események mióta nem írtam.
   Megint öregedtem egy évet pl. XD Jéééézusom, 22... :D Nagyon megviselt, eskü. :D Arra emlékszem, hogy azt vártam régebben, hogy 18 legyek. Azóta annyira nem tetszenek ezek a szülinapos témák, főleg ha velem történnek! XD Na, nem drámázok, csak így belegondolni, hogy.... HÚÚÚÚSZONKEEEEETTTŐŐŐŐŐŐŐŐ?!?!?!?!?!?! Mária szíve. :D:D:D
   Amúgy egész jól telt. Olyan jófej főnököm van, hogy aznapra, meg másnapra szabit írt be nekem. XD Gondolta, ha "túl jól sikerülne" az este, akkor ne úgy menjek már be dolgozni... :D:D Úgyhogy tök jó volt, de mivel keddre esett, amikor egy rohadt buli sincs (!), így nem tudtam élvezni ennek az előnyeit. Segáz... :D Ati aznap volt ilyen izéhozé szűrésen. Bent rohadt szegény 3-4 órát. Ilyen nyomorék pszichológiai vizsgálat volt most neki, múltkor meg fizikai volt. Amikor végzett, felhívott, hogy milyen az élet így 22 évesen... XD Mondom bekaphatod! :D:D:D Ezzel hergelt EGÉSZ NAP! :D Beszéltünk egy jó fél órát, aztán ment kommandós képzésre. XD (olyan dolgokat művel, csak lesek... :D majd részletezem) Én meg mentem du. kreszre. Este anyámékkal elmentünk vacsizni. Az is megér egy külön misét. XDXDXD
    Megyek be az étterembe (én mentem később a kresz miatt). Aztán látom a 2-es lufikat... Nézek... Mondom, ki lett itt 2 éves?! :D A pincér csávó elkezdett röhögni. :D Anyám meg hót nyugodtan: "csak így tudtuk megoldani a 22-t, mert MÁR NEM  gyártanak 22-es lufikat" Gyenge célzás, hogy ilyen öregnek még lufi sem jár. XDDDDDDD De arik voltak, 2 2-es lufi volt az asztalon. :D:D:D De ilyet is csak ők tudnak kitalálni. XD Uh, tök brutálisat kajáltunk, én alig bírtam menni utána! :D Valami ananászos csirke, sajtos bundában. :D De valami überbrutál finom volt! Aztán megkaptam a tortám, jippijáóóó :D Abból meg olyan szeleteket vágtam mindenkinek... XD Mondom, nem cipekedünk annyit, EGYÉÉÉÉTEK! XDDDDD Még a szakács csávónak is vittem be, szépen megdicsértem, hogy jól főz, ő meg csak vigyorgott. :D Aztán valamikor 10 után értünk haza, én bevágódtam az ágyba, felhívtam még Atit, és durmolás volt. Amúgy... úgy megcsapott a pia! Jéjzus... Ja, kaptam a tulajtól ajándékba egy üveg pezsgőt, azt nyakaltam be. XD Meg vilmosoztunk az elején, szal... jól éreztem magam végig... XD Vigyorogtam, mint a tejbetök! :D Anyám csinált képeket is, hát öcsééém... :D:D:D:D Nem publikus fotók, maradjunk annyiban. :D:D
   Másnap találkoztunk volna Atival... Hogy megtartsuk a szülinapom. De sikerült annyira összevesznünk, hogy végülis az lett a vége, hogy nem találkoztunk. Sőt... Arra kaptam fel a fejem, hogy fb-on... átváltoztatta a családi állapotát egyedülállóvá... :D Mondom jólvan, ügyes vagy... Full idegbeteg lettem, szerintem rohadtul nem ezt érdemeltem. Aztán le is lépett haverjával kocsmázni. Hiába hívtam, írtam neki, nem jött semmi válasz. Még a telóját ki is kapcsolta, amit elvileg meg se tehetne, mert ha riasztás van, és nem érik el, akkor ilyen miatt kirúghatják... Mindegy, szal így telt az aznap... Másnap felhívtam újra, akkor felvette, elkezdtünk lelkizni. Aztán végülis most abban egyeztünk meg, hogy szüneteltetjük ezt a dolgot... G*ci szarul esett. Annyit bőgtem, mint még soha. Aztán így menjen az ember még melózni. Hatalmas élmény volt. Főleg a sok hülye ember szarságait hallgatni. Pont leszartam kinek mi a gondja. Ráadásul kijelentették főnökömék, hogy kasszás leszek, mennem kell betanulni. Hát mondom rohadjatok már meg lécci... Ettől RETTEGTEM, hogy ne kelljen ott melóznom. Gyűlölöm az embereket... Eddig úgy volt, ha felb.szták az agyam, akkor fogtam magam, és elvonultam a raktárba. De a kasszából nem pattanhatok ki csak úgy, hogy hello, ennyi volt... :D De az igazgatóhelyettes csávó, Balázs, tartja bennem a lelket, meg tök jófej. Úgyhogy kibírható lesz, csak akkor így egybe nem igazán tetszett....
   Na, most befejezem, mert megyek dolgozni. Amúgy egy regényt írhatnék a melóról is, Atiról, meg úgy mindenről, csak... nincs időm! Hihetetlen. Ha szabadnapom van, akkor is megyek jobbra-balra, vagy pihenek. De erőt veszek majd magamon, aztán írok egy részletesebb bejegyzést is, mert csomó mindent kéne mesélnem. :)

Pacsi!